Módszerek a fekáliák ürülékének vizsgálatára. Hová kerül az ürülék a hajóról, a repülőről és a vonatról?

A betegség sokszor az antibiotikumok túlhasználatának az eredménye, mert ezek a többi, a bélben meghonosodott, az emberi szervezetre ártalmatlan baktériumok kiirtásával alkalmat adhatnak ennek az antibiotikumoknak ellenálló veszélyes baktériumnak a sokszor halált okozó elterjedésére.
Igen, ez pontosan az, aminek hangzik! Friss székletet juttatnak az emberi bélbe, így az abban levő, helyileg egyébként nagyon is hasznos baktériumok újra elszaporodhatnak a bélflóráját vesztett páciensben.
A beültetések 90 százaléka sikeres, de jellemzően invazív, kellemetlen módszerrel történik a beavatkozás: vagy kolonoszkópiás módszerrel, vagy nazogasztrikus csővel ér célt a szállítmány.
Utóbbi esetben az ember orrán keresztül dugnak le egy csövet egészen a gyomráig - nem hangzik kellemesen, igaz? Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a fagyott fekáliát módszerek a fekáliák ürülékének vizsgálatára pirulák ugyanennyire hatékonyak lehetnek, szükségtelenné téve az alulról vagy felülről való behatolást.
A fagyott mintáknak ráadásul több előnye is van.
Egyrészt bármikor begyűjthetők és tárolhatók addig, amíg szükség nincsen rájuk. Másrészt nagyobb biztonsággal elvégezhetők rajtuk az olyan szűrések, mint például a hepatitisz vírus detektálása, vagyis csökkenthető egy nem kívánt fertőzés átadásának kockázata.
A szájon át szedhető kapszulák biztonságosságát a Bostoni Gyermekkórház orvosainak közreműködésével tesztelték, 20, 11 és 89 év közötti olyan páciensen, akik legalább két vagy három C. A mintákat egészséges önkéntesektől vették, majd megszűrték, felhígították, átvizsgálták és kapszulákba zárták, amiket aztán négy héten keresztül mínusz 80 Cesius fokos hőmérsékleten tároltak.
Az 1,6 grammos tablettákat két napig, napi 15 kapszula mennyiségben kellett szedniük a pácienseknek. A vizsgálatban részt vevő személyek közül 14 esetében teljes mértékben, mindennemű kiújulás nélkül megszűntek a szimptómák.
A további 6 páciens közül 5-nek második kezelésre is szüksége volt a gyógyulásra, míg egyiküknek az ezt követő 8 hetes nyomon követés alatt ismét kiújult a fertőzése. Vagyis a szájon át való kezelés, ha nem is tökéletes, de hatékonysága megegyezett a fent említett invazív eljárások hatékonyságával.