És férgek gőte, Tarajos gőte | Halcatraz Horgászcentrum
Harántfogú gőték Amblystoma Tsch. Teljes szövegű keresés 1.
A harántfogú gőték egyszer karcsú, máskor többé-kevésbbé zömök testű állatok. Bőrük síma, fülmirigyeik rendesen vannak, de ezek határai gyakran nagyon bizonytalanok, törzsüket számos merőleges bőrránc valósággal gyűrűzötté és férgek gőte farkuk vastag, töve majdnem hengeres, többi része azonban erősebben vagy gyengébben lapított, hátrafelé alacsonyabbá váló, vége lekerekített, vitorlája soha sincs; elülső lábaikon 4, a hátulsókon 5 ujjuk van.
Ínyfogaik két egyenes, ívesen hajlott vagy gyengén szög alatt futó harántsort alkotnak, s a sorok belső végei a középen vagy közvetlenül érintkeznek, vagy alig vannak egymástól elválasztva, együtt tehát vagy egyenes harántsort, vagy olyan nagyon tompaszögben megtört sort alkotnak, melynek csúcsa előre néz.
De az is lehetséges, hogy mindkét sor legvégső része meg van szakítva, úgyhogy azok legszélső része különálló fogcsoportot alkot.
Szalamandrafélék családja Salamandridae Általános leírás Kistermetű gőte, legfeljebb cm hosszúra nő meg. A kifejlett egyedek között a nászidőszakban jellegzetes ivari kétalakúság figyelhető meg, ami a színezetben is megnyilvánul. A hímek látványosan tarka nászruhát viselnek: alapszínűk világos szürkésbarna vagy olajzöld, a fejükön 6—7 hosszanti sötét csík, a testen elszórtan kerek, sötét pettyek találhatók.
Nyelvük nagy, tojásdadalakú vagy majdnem kerek, sugarasan redőzött s alsó oldalával a szájüreg alapjához nőtt, úgyhogy elülső széle és oldalszélei egy kis darabon szabadok. Nagy feje felülről lapított, ujjai olyanok, mint a békáéi. Színe fekete vagy foltosan barna. Nevét szokatlan és nevetséges alakjáról kapta. Húsa hasonlít az angolnáéhoz, egészséges, jóízű és sütve, vagdaltan vagy főve eszik, a spanyolok rendesen ecettel, borssal és szegfűszeggel, a mexikóiak csupán fekete borssal.
Ugyanez a tudósító ebihalakról beszél, melyeket az indiánok nagy élvezettel fogyasztanak és gyakran még a piacra is hoznak.
Tarajos gőte
Hosszú ideig ügyet sem vetettek ezekre az adatokra, mindaddig, míg a maga módja szerint kitünő megfigyelő által leírt állat Franciaországba nem került és így a tudományos világ is meg nem ismerte.
Pontos leírását Cuvier adta két, Humboldt Sándor által Mexikóból hozott példány alapján. Ezek akkorák voltak, mint a foltos szalamandra, alakjuk olyan, mint a gőtelárváké, s Cuvier és Humboldt valóban annak is tartotta őket. Törzsük zömök volt, fejük lapos és aránylag szélesebb, mint az akkoriban ismert gőtéké, farkuk lapított és felső élét vitorla szegélyezte, mely előrefelé átterjedt a hátra is. Az elülső lábakon 4, a hátulsókon 5 és férgek gőte volt. A szín meglehetősen egyenletes sötét barnászöld, a rajzolatot fekete foltok és fehér pettyek alkották.
E két példány után sok más is került még Európába, és az valamennyi hasonló volt e és férgek gőte. Ez okból indíttatva érezték magukat, hogy a lárvaalakot az állat állandó alakjának tartsák, s ezt a véleményt támogatta az is, hogy hasonlítottak más farkos kétéltűekhez, melyeknek szintén csak a lárváját ismerték.
A búvárok egyike-másika úgy és férgek gőte el, mint Cuvier, és ámbár Baird úgy nyilatkozott, hogy a lárvajelleg ugyan sokkal határozottabban megnyilvánul az axolotlon, semhogy annak ilyen voltában kételkedni lehetne, azonban az, hogy a kifejlett állatot még nem találták meg, nem bizonyítja annak nemlételét, mégis akadtak sokan, akik minden kétséget ki akarva küszöbölni, egész határozottsággal azt állították, hogy a legbehatóbb vizsgálatok tanusága szerint az axolotl sohasem alakul át.
Ez utóbbi felfogás mellett bizonyítottak azok a bár nagyon fogyatékos adatok is, amelyek az állat életmódjáról közben ismeretessé váltak.
Valamennyi adat, Saussure közleményei is, úgy szóltak, hogy az axolotlt Mexikóban átalakult állapotban senki sem látta még, és éppen ilyen kevéssé találtak valaha is kifejlett gőtét ama tavak közelébe, és férgek gőte az axolotl annyira közönséges, hogy mint táplálékot ezrével hordják a piacra. A megfelelő medencékben elhelyezett állatok egy évig éltek már a többi kétéltű lárva módjára Párizsban, mikor február án hirtelenül nagy izgatottság hatalmasodott el rajtuk.
A hímek és a nőstények kloakájának a széle egyaránt erősen megduzzadt, s a hímek, miközben a nőstényt serényen hajszolták, magvukat kibocsátották a vízbe. A nőstény már a következő napon elkezdett petéket rakni, és pedig egészen úgy, mint a mi vízigőtéink teszik, és a legközelebbi napon már be is fejezte munkáját.
Hat hét mulva megismétlődtek ugyanezek a jelenetek.
Közönséges tarajosgőte
Duméril A. Kiderült, hogy majdnem valamennyi pete meg volt termékenyítve; 28—30 nap mulva megkezdődött a lárvák kikelése és szeptember elejére a fiatalok közel akkorák lettek, mint a szüleik.
Szeptember derekán az egyik fiatalon nagyon feltűnő változás mutatkozott.
Kopoltyúbojtjai, háttaraja és farka összezsugorodtak, fejének alakja valamelyest megváltozott, bőrének barna alapszínén pedig nagyon sok apró, sárgás folt jelent meg.
Szeptember án hasonló változások kezdtek mutatkozni egy másik fiatalon, október 7-én a harmadikon, október én a negyediken. Mind a négy ugyanolyan módon átalakult, mint ahogy a farkos kétéltűek át szoktak alakulni: gőték lettek és férgek gőte és ezzel bebizonyosodott Humboldt és Cuvier nézetének a helyessége. Duméril idevágó első kísérletének célja annak a kipuhatolása volt, hogy vajjon erőszakos beavatkozással siettetni lehetne-e a fejlődést?
Azért több axolotlnak egyes kopoltyúit előbb az egyik, azután a másik oldalon vagdalta le s ekkor azt tapasztalta, hogy a levagdalt kopoltyúk újból kinőttek, s megismételve a kísérletet ugyanazokon az állatokon, megállapíthatta, hogy ugyanannak az állatnak a kopoltyúi öt-hatszor is újból kinőhetnek, a nélkül, hogy ez és férgek gőte állat életében bárminő változást is okozna.
A kísérleti állatok egy része későbben átalakult ugyan, azonban bajosan lehetett volna föltenni, hogy az átalakulás a megcsonkítás eredménye volt. Amit Duméril nem, vagy csak nagyon tökéletlenül tudott elérni, az sikerült egy a rovarokon végzett gondos megfigyeléseiről jól ismert és minden szakember által igen nagyra becsült hölgynek, a breisgaui Freiburgban élő Chauvin Mária kisasszonynak.
Weismann jutott arra a gondolatra, hogy nem volna-e lehetséges az összes axolotl-lárvákat, vagy legalább egy részüket azzal kényszeríteni átalakulásra, hogy olyan körülmények közé kényszerítjük őket, melyek a kopoltyúk használatát megnehezítik, ellenben a tüdőkét megkönnyítik, amelyek tehát arra szorítanák őket, hogy bizonyos életkoruktól kezdve a szárazon éljenek.
Végzett is erre vonatkozó kísérleteket, de eredményt nem tudott elérni, mert, miként hamarosan átlátta, a sikerhez az állatoknak hónapokon át való gondos tenyésztésére és megfigyelésére van szükség.
1. Harántfogú gőték (Amblystoma Tsch.)
Kísérleteit Chauvin kisasszony folytatta, öt, mintegy nyolcnapos lárvával kezdve meg a munkát, melyek a neki küldött 12 darab közül egyedül maradtak életben. Ily tartás mellett mind az öt lárva kitünően érezte magát.
A legerősebben fejlett példányon már június végén mutatkoztak az elülső végtagok nyomai és július 9-én a hátulsó lábak és férgek gőte megjelentek.
Október végén feltűnt a megfigyelőnek, hogy az egyik példány állandóan a víz felszínén tartózkodik és férgek gőte ez azt sejttette meg vele, hogy most következett el az a kedvező időpont, melyben az állatokat elő lehet készíteni az átalakulásra. E célból november 1-én jelentékenyen nagyobb, laposfenekű edénybe tette át, melyet olyanképpen állított fel és töltött meg vízzel, hogy az axolotl annak csak egy helyén tudott egészen a víz alá merülni, ellenben az üveg fenekén való gyakori mászkálása közben a levegővel többé vagy kevésbbé érintkezésbe jutott.
Betűrendes kereső
A víz mennyiségét a következő napokon fokozatosan még inkább csökkentette és november 1-e és 4-e közt valóban mutatkoztak is az átalakulás első nyomai. Az állat kopoltyúbojtjai majdnem teljesen összezsugorodtak, a háttaraj teljesen és férgek gőte és az addig magas farok hengeres alakot öltött.
A test szürkésbarna színe fokozatosan feketére változott, egyes, kezdetben elmosódott sárgásfehér foltok jelentek meg rajta s ezek később élénkebbek lettek, egyidejűleg iparkodott az állat sekély helyekre jutni. November 4-én egészen kimászott a szárazra és elbújt a nedves mohába, mely a fenék legmagasabb pontján homokrétegen volt elhelyezve.
Ekkor esett át az első vedlésen. Mikor a vízből először kimászott, kopoltyúrései még nyitva voltak, azonban lassanként bezáródtak és mintegy 8 nap mulva már nem voltak láthatók, mert a bőr föléjük nőtt. A többi lárvák közül három november végére már éppen annyira kifejlődött, mint az első, s ebben Chauvin kisasszony annak a jelét vélte látni, hogy e három lárvára nézve is elkövetkezett a fejlődés siettetésének az ideje, azért ezeket is hasonlóképpen kezdte kezelni.
Féreggőtefélék
Az egyik valóban át is alakult, ugyanannyi idő alatt és egészen úgy, mint az és és férgek gőte gőte kopoltyúboltjai még teljesek voltak, mikor a sekély vízbe került, de négy nap mulva már majdnem teljesen összezsugorodtak.
Az állat ekkor kiment a szárazra, mintegy tíz nap mulva benőttek a kopoltyúrései s az axolotl teljes szalamandraalakot vett fel. Ez utóbbi idő alatt evett ugyan az állat, de csak ha kényszerítették rá. A másik kettő lassabban fejlődött. Ezek nem keresték oly gyakran a sekély vizet s általában nem időztek olyan sokáig a szabad levegőn, úgyhogy január nagyobbik fele elmult, mire egészen kimásztak a szárazra.
De ezek kopoltyúinak az elszáradása sem tartott tovább, mint amazoké. Ugyanúgy estek át az első vedlésen is, mihelyest a szárazra és férgek gőte. Az utolsó axolotl, mely kezdettől fogva gyengébbnek látszott a többinél és a növésben is szemmel láthatólag visszamaradt, még jelentékenyebben másképpen alakult át, mint a másik kettő. Négy nap helyett 14 napra volt szüksége, míg annyira vitte, hogy a vizet elhagyhatta.
Gyengébb alkata miatt természetesen sokkal érzékenyebb volt a külső behatások iránt, mint a többiek. Ha nagyon sokáig volt levegőn, színe világosabbra változott s e mellett sajátságos szagot terjesztett, mely hasonló volt ahhoz, aminőt a paraziták rutin kezelése szalamandra áraszt, ha szorongatják vagy ha veszedelembe jut.
- Mondjuk a szájról érkező szagról
- Hogy lehet féregférget szerezni
- Az emberi test parazitáinak gyógyszeres kezelése
- Férgek véleményét kezeljük
- Pettyes gőte | Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
- Létrehozta: blog admin A tarajos gőte a kétéltűek osztályának a farkos kétéltűek rendjéhez, ezen belül a szalamandrafélék családjához tartozó faj.
- Milyen paraziták a nevük
Ha azután ismét visszatették a mélyebb vízbe, azonnal alábukott és ott ismét magához jött. Ezt a kísérletet többször megismételték vele s az eredmény mindig ugyanaz volt, amiből azt lehet következtetni, hogy az átalakulás folyamatának fölötte erőszakos siettetése megakasztja a fejlődést, a tovább való erőszakolás pedig az állat halálát is okozhatja.
Chauvin kisasszony kísérleteiből ezeket a következtetéseket vonta le: Az axolotl-lárvák nagyobb része, ha ugyan nem mind, átalakul, ha azok a petéből egészségesen bújnak ki és megtalálják megfelelő táplálékukat, és másodszor, ha a nagyon alacsony vízállás következtében a víz fölött való lélekzésre kényszerülnek.
Szalamandrafélék családja Salamandridae Általános leírás Nagytestű tarajosgőte faj, a hím akár 15, a nőstény 17 cm hosszú is lehet.
Weismann a föntebbi kísérletek alapján azt következteti, hogy a Mexikó tavait ma benépesítő állatok régebbi időkben már kifejlett gőték voltak, azonban létfeltételeiknek megváltozásával visszasüllyedtek a halszalamandrák korábbi fokozatára. Humboldt Sándor-tól tudjuk, hogy Mexikó tavainak tükre aránylag nem is olyan régi geológiai multban jelentékenyen magasabban állott, mint manapság, továbbá ismeretes az is, hogy a fennsíkot régebben erdők borították, azonban ezeket és férgek gőte.
Így bizonyos valószínűséggel tehetjük fel, hogy már a negyedkor elején Mexikó erdeit a tavak környékén harántfogú gőték népesítették be, de ezek későbben, amint a tavak mind jobban és férgek gőte jobban kiszáradtak és a levegő mindjobban elveszítette nedvességét, a szárazföldön egyre nehezebben tudtak megélni.
Azért végül is ki kellett volna pusztulniok, ha régi halgőte alakjukat nem nyerték volna vissza és így a vízi élet ismét meg nem nyilt volna előttük.
Annyi bizonyos, hogy azok a sejései, melyek a mexikói tavak sótartalmának a fejlődésre gyakorolt hatására vonatkoznak, Velasco J. Azonkívül az állat hazájában sem marad meg egyáltalában mindig lárvaállapotban, mint azt korábban általánosan hitték, hanem miként Észak-Amerikában, átalakul valódi harántfogsorú gőtévé. Ennélfogva fel kell tennünk azt is, hogy Mexikóban rendszerint szintén csak mint teljesen fejlett állat lesz ivaréretté.
Ezidőszerint és férgek gőte csak annyit tudunk, hogy az axolotl lárvaállapotban is fejlődésre alkalmas petéket rak, tehát így is szaporodni tud, és szintúgy tudjuk azt is, hogy egyes lárvák meg gőtékké fejlődnek.
A világ tíz legfurább kétéltűje
Egyébként pedig igazán nem sokat jelent, hogy Mexikóban csak olyan kevés átalakult axolotlt találnak, a vízben élő paraziták hiszen lehetséges, hogy az ország pontosabb átkutatása után másik, az axolotl által lakott, kedvezőbb fekvésű tóból egyszerre egész tömegben fog előkerülni.
Külső kényszer nélkül egyik sem alakult volna át gőtévé. Chauvin kisasszony rájött, hogy nem a kopoltyúbojtok nagysága, hanem az első vedlés jelzi az átalakulás fordulópontját, s végül annyira vitte, hogy az állatokat tetszése szerint a fejlődés alacsonyabb fokáról a magasabbra, vagy megfordítva átalakíthatta.
Az utóbbi megfelelőn nehezebb. További kísérleteinek az volt a célja, hogy az átalakulást önkényesen félbeszakítsa és évekre megakassza s így azután az állatok alkalmazkodóképességét még egyszer kipróbálja. Öt lárvát annyira fejlesztett, hogy az állatok már egészen jól élhettek a szárazon, és most már azt a kísérletet tette, hogy a tüdővel való lélekzést természetszerűleg követő további átalakulást giardiasis tünetmentes. A lárvákat fölváltva nappal a szárazon, éjjel pedig vízben tartotta.
Az átalakulás megakasztása egyszersmind mindkét esetben az ivarszervek fejlődésének megakadását is jelentette. Az említett átalakulásokban a fő mozgatóerőt a hőfok és férgek gőte, jótékony paraziták a levegőn vagy a vízben való tartózkodás, végül a lassan, de állandóan működő külső behatások.
A legkönnyebben sikerül az átalakítás, ha fel tudjuk ébreszteni az állatban az addig lappangó fejlődési ösztönt; sokkal nehezebb a vesztegelést vagy a fiziológiai visszafejlődést előidézni, legnehezebb azonban az átöröklés során meggyökeresedett irányzatokat legyőzni.
Az északamerikai axolotlt nagyon sok néven leírták, amit nem is lehet csodálni, mert az állatnak valamennyi külső bélyege nagyon változékony. Jellemző rá, hogy ínyfogsora hosszú, ívesen hajlott, kifelé a belső orrnyílások külső széléig ér, jellemzi továbá az a 12 merőleges körbarázda, mely törzsének a végtagok közé eső részén látható, nemkülönben nagy feje. A kifejlett állat alapszíne barna vagy fekete s ez az egyes példányok szerint nagyon különböző módon foltozott sárgával, sárgászölddel vagy sárgásbarnával.
A 14— Nagyon kérdéses, hogy azonos-e a föntebb megismertetett mexikói fajjal. Cope és az ő nyomán Osborn, de Wolterstorff és Werner is meg van győződve, hogy a mexikói axolotl, melyet mindnyájan mint szürke, sötéten és férgek gőte vagy tejfehér, albinotikus lárvát ismerünk, az A. Shufeldt R. A lárva a mocsarak kiszáradására rendkivül gyorsan átalakul szárazföldi alakká.
Bőséges táplálék és lassanként emelkedő hőfok sietteti, a víz nagyobb mélysége késlelteti ennek az esetében is az átalakulást.
