Szájvíz szájvíz

Története[ szerkesztés ] Már időszámításunk szájvíz szájvíz ban kínai orvosi könyvek foglalkoztak a rossz szájszag problémájával.

Az ókori Görögországban Hippokratész egy sós borecetkeveréket javasolt. A Római birodalom egyes részein fertőtlenítő hatása miatt olajat és fehérbort használtak. A Talmud törvényeiben hívja fel a figyelmet az étkezés utáni szájöblítésre.

Speciális fertőtlenítő oldatokat Semmelweis Ignác és Louis Pasteur kezdtek el elsőként alkalmazni a szájüreg fertőtlenítésére. Az első kereskedelmi forgalomban kapható Timol hatóanyagú szájvizet Joseph Lister állította elő és ben kezdték el forgalmazni Listerine néven.

Más timoltartalmú termékekkel egyutt ma is kapható. Napjainkban többnyire klórhexidincineolbenzalkónium-kloridcetilpridínium-klorid vagy metil-parahidroxibenzoát hatóanyagú szájvizek vannak forgalomban.

Egyebek mellett gyakran a jelentős mennyiségű alkoholtartalom is hozzájárul a fertőtlenítő hatáshoz. Elsősorban gyógyszertárakbande hipermarketekben is kapható. Használata[ szerkesztés ] Körülbelül 15 ml hígítás nélküli szájvizet, zárt fogsor mellett szokás zubogtatni, nagyjából egy percig, ugyanúgy, ahogy a fogmosás alkalmával is szájat öblítünk.

Célszerű a hátsó szájüreget is kiöblíteni, mintha gargarizálnánk. Vita[ szerkesztés ] Egyes gyártók, hatóanyagtól függően, szájvízeiket a torokgyulladás és a megfázás ellen is hatékonynak tartják. Az Amerikai Kereskedelmi Bizottság több esetben fellépett az ilyen állításokkal szemben.