Euglena zöld parazita. A laposférges paraziták képviselői

Felépítésük[ szerkesztés ] Az ostoros euglena zöld parazita többsége egy vagy két ostorral rendelkezik, amelyek egy apikális vagy szubapikális ostorzacskóból erednek. Az ostorok gyakran kapcsolatban állnak egy citoszómával vagy szájjal, amelybe baktériumokat vagy más kisebb szervezeteket terelnek. A heterotróf táplálkozást segíti még az ostor alapjából eredő mikrotubulus triplett és a sejt dorzális, illetve ventrális felszíne.

A kloroplasztiszokat három membrán veszi körül, bennük klorofill -a és -b található más egyéb pigmentekkel, amelyeket zöldalgáktól származnak endoszimbiózis útján.

Tartalék tápanyaguk paramilon szemcsék. Szaporodásuk kizárólag sejtosztódással történik.

A mitózis során a sejtmag membránja érintetlen marad, és a magorsó azon belül jön létre. A tápanyagokat sejtszájukon keresztül veszik fel.

Ostoruk segítségével képesek mozogni. Ostoruk kiindulási pontja közelében egy fényérzékelő szervecske és egy vörös szemfolt található, melyek a fényingert érzékelik, és az ostor mozgását a fény irányától függően szabályozzák.

Az Euglena eukarióta protiszta. Ezek a fotoautotrófok többféle kloroplasztot tartalmazó sejtekkel rendelkeznek.

Átlagos méretük mikrométeres nagyságrendű. A Percolozoával rokon törzs, mindkettő korong alakú membránbetüremkedésekkel crista rendelkezik a mitokondriumbanami csak kevés más csoportnál fordul elő.

Tisztítják a vizeket, és az állatoknak táplálékul szolgálnak. Hazai vizeinkben gyakoriak a zöld szemes ostorosok. Cavalier-Smith BioSystems 14 3—4— DOI : PMID

Amőba Amőba faj A protozoonok a protiszták közé tartozó egysejtűek. A protiszták valódi eukarióták, sejtjeik mérete tipikusan néhányszor 10 μm-es, de mm-es méretűek is találhatóak köztük. Jelentős szerepük van a szervesanyag körforgásában, mivel egyaránt találhatók közöttük autotrófok tengeri és édesvízi szervesanyagtermelőkheterotrófok többnyire szaprobiontákilletve táplálék szervezetekként valamennyi csoportjuk jelentős.